Linkek a témában:
Ady, Kós, Kosztolányi
A magyar irodalomtörténet-írásban, ezen belül az erdélyiben természetesként hathat egy-egy ilyen hármas társítás: Ady—Kós—Móricz Zsigmond vagy Babits—Kuncz—Kosztolányi.
A húszas évek
A trianoni béke nemcsak a történelmi Magyarország területének kétharmadát és több mint hárommillió magyart szakított el az új, immár önálló magyar államtól, hanem a mûvelõdés jelentõs tartalékaitól is megfosztotta. (Például a kolozsvári egyetemet Szegedre, a pozsonyit Pécsre kellett áthelyezni.) Trianon sokkhatása teszi érthetõvé, hogy az ellenforradalom miért kapott akkora támogatottságot. Átmenetileg még Kosztolányi Dezsõ is (akinek szülõvárosa és családja került át Szerbiába) engedett a korszellem” parancsának, amikor Szabó Dezsõ oldalán a Magyar Írók Nemzeti Szövetségét szervezte és irredenta szellemû antológiát szerkesztett.
A kánonok hiábavalósága
Miként vélekedett Kosztolányi a világirodalomról? Erre a kérdésre legalább kétféle módon lehet keresni választ. Az egyik választható út a fordítások mérlegelése. Ebben a vonatkozásban Rába György alapvetõ kezdeményezést tett A szép hûtlenek címû 1969-ben megjelent könyvével. Noha e jelentõs munka némileg kiegészítést igényelne, hiszen nem tartalmazza a színpadi s prózai szövegek fordításának méltatását, sõt már idõszerû volna Kosztolányi mûfordító tevékenységének olyan mérlegelése, mely "a formai és tartalmi hûség utópiájának keresése helyett" az átköltésekben "tökrözõdõ hagyomány megvilágítására helyezi a hangsúlyt",3 ezúttal mégis a másik utat választom, éspedig két okból.
Az "ifjúsági" Aranysárkányról
A Tiszatáj Alapítvány kiadott egy Kosztolányi-regényt, amely először és utoljára 1932-ben jelent meg, s amelynek létéről a tájékozottabb Kosztolányi-hívek sem tudtak. A regény címe a külső borító és a könyv gerince szerint Az aranysárkány, a – könyvészetileg mérvadó – belső borító szerint pedig Aranysárkány, s a cím alatt, mintegy alcímként, olvasható egy meghatározó információ: „Átdolgozott, ifjúsági kiadás”. A hátsó borító arról tájékoztat, hogy Kosztolányi maga alakította át regényét az ifjúság számára.
Az igazság-paradigma megrendülése
Kosztolányi Dezső leveleinek Réz Pál gondozta kötetéről írva Márton László úgy véli, hogy az író levelei „őszintétlenek”: „A Babitshoz írt kilencven-egynéhány levélben egyetlen őszintének ható mondatot találtam” (Márton 1997. 1317.). Majd, ugyanerről a problémáról kicsit bővebben: „Említettem már, hogy K.D. Babitscsal szemben nem őszinte.
Beszélgetés az Aranysárkányról
Tamás Ferenc: Miért az Aranysárkányt választottátok? Milyen viszony fűz titeket a könyvhöz? Parti Nagy Lajos: Ahogy most végignézem megint a felkínált ...
Esti Kornél entrópiája
A történet tulajdonképpen kedélyes és tréfás, Kosztolányi nyelve derüsen ironikus, mégis döbbenten tesszük le, még sokadik olvasás után is, a novelláskötetet. A bolgár kalauz, az Esti Kornél történetek egyik legismertebb része, bizony hogy horror a javából. Információelméleti horror.
Esti Kornél énekel-e?
Esti Kornél énekel-e? A szerzõség kérdése Kosztolányi Esti Kornél éneke címû verse kapcsán
Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban
Kosztolányi nevezetes könyve, a műfaji besorolást nehezen tűrő, valahol a novellafüzér és a regény között elhelyezkedő Esti Kornél 1933. május 6-án jelent meg. Ezt egészen pontosan tudjuk, hisz a könyv ügyészségi kötelespéldánya – amelyet a nyomda a budapesti kir. ügyészséghez adott be a könyv elkészültekor – megmaradt: a szegedi Egyetemi Könyvtár őrzi (jelzete: 30202), s ezen a példányon jól olvasható az átvételi keletbélyegző.
Illyés és Kosztolányi
Ami igazi bizonyíték, az a tíz, síron túli Kosztolányi könyv összeállítása és kiadása, amelyet Illyés Gyula rendezett sajtó alá 1940 és 1947 között. Az összegyűjtött esszék koszorúk Kosztolányi emlékműve előtt!
Két eltévedés, két hazatalálás
Az irodalmi klisék nyilván azért léteznek, hogy a figyelmesebb szemlélő a műhöz közelebb hajolva széttörje őket, amint régen egy levelet is, egy palack bort is csak úgy lehetett felbontani, ha a ráütött viaszpecsétet leszedték. A vers viszont nem hagyja magát szűk karámba keríteni. Kiutat talál, vagy éppen a kerítő jön rá, hogy magát zárta karámba, s a költemény mégis szabad. Példát rá? Íme az első…
Kosztolányi álma
Az első Nyugat-nemzedék alkotói, akiket Pestre csábított a Nagyváros szirénje, ambivalens módon viszonyulnak a maguk mögött hagyott (jobbára falusi, kisvárosi) udvarházak teréhez. Ez a generáció fellázadt apái statikus értékrendje, merev ízlésvilága ellen, ám ugyanakkor nem vágta el teljesen a szülői házhoz kötő köldökzsinórt, hónapos szobák mélyén élve is tárva hagyta magának az egykori otthon kapuját, mintegy mentális menekülési útvonalat nyitva így magának.
Kosztolányi élet-szeretetéről
Szó sincs róla, jellemem nem valami erős. Folyton hajladozom, nyújtogatom nyakam, úgyhogy a bőre már egészen megráncosodott. Azzal vádoltok, hogy köpönyegforgató vagyok? Igazatok van. De ti, akik a földre sütitek fejeteket, és a sötétséget imádjátok, tudjátok meg, hogy én a napot bámulom, ezt a mindig mozgó, izzó bálványt, mely úgy változik, mint az élet, és úgy fénylik, mint az igazság.
Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai
Nem kellenek izgatott nyelvű elméleti idézetek mindenféle paktumokról vagy a szerző haláláról ahhoz, hogy tudjuk, az író nem mindig mond (ír) igazat.
Kosztolányi megkésett szerelme
Kosztolányi Dezső szerelme még élete alkonyán is fellángol egy asszony iránt; szanatóriumi gyógykezelése során - felesége jelenlétében és tudtával - ismerkedik meg Lányi Hedviggel. Harmos Ilona szemet huny a beteg költő románca felett aki hamarosan vissza is tér hozzá. Alább egy olyan levél olvasható, amely mély érzésekről tesz tanúságot:
Kosztolányi novellái
Kis regény. Elbeszélések. Regényvázlat. Genre-képek. Karcolat. Novellák... s így tovább, az osztályozás ösztöne hiába válogattat a konvencionális címkék között, hogy melyiket ragasszam fel arra az agybeli skatulyára, melyben Kosztolányi elbeszéléseinek benyomásait őrzöm.
Manusz Kristóf
Éppen egy antikváriumból léptem ki – kezemben a teli nejlonzacskóból kesernyés-savanykás, de nekem mégis oly édes régikönyv-szag szállongott –, amikor az utcán nekem jöttek. Hogy ki hibája volt az ütközés? Én sokkal inkább a saját könyvtárszobámban jártam már, és azon gondolkoztam, újonnan szerzett könyveim vajon melyik polcra teszem, aki pedig nekem jött, járás közben egy hölgy után fordult vissza, s érezte magához egyre közelebbinek a valójában egyre távolodó vágya tárgyát.
Megjegyzések egy Kosztolányi-kötethez
Lengyel András Kosztolányi leveleit különös figyelemmel kíséri, mivel e szövegtípusban véli felfedezni az író külvilághoz való személyes, gondolati viszonyának legfontosabb dokumentumait. Kosztolányi esetében azonban ez a közvetlenség mégsem nagyon működik, mivel leveleiben egyfolytában társadalmi és nyelvi szerepeket vesz fel.
Miért gyilkolt Édes Anna?
A címben megfogalmazott kérdésre - miért gyilkolt Édes Anna? - könnyûnek látszik a válasz. Mert Édes Annát így "mozgatta" az író. Édes Anna ugyanis, mint tudjuk, regényhôs, egy fiktív történet szereplôje, nem "valóságos" személy, hanem irodalmi konstrukció. A gyilkos tehát maga az író, Kosztolányi Dezsô. Ez a magyarázat azonban bármennyire is kézenfekvô, csupán féligazság; a szöveg ugyanis — ahogy a ma divatos metafora állítja — önmagát írja; az a belsô logika, amely a szöveggé összeálló mondatokat továbbviszi és kiteljesíti, bizonyos értelemben magának az írónak is "diktál". Megszabja, mi történjen s hogyan.
Utazás Abbáziába 1
Két rövid történetről lesz szó, melyeket oly szorosan összetartozónak érzek, hogy a róluk szóló elemzéseket egy közös cím alá szorítottam. Nem azért, mintha bármilyen tematikus vagy formai értelemben párhuzamosak, szimmet- rikusak lennének, vagy (a sok közös motívum, a sirályok és a lakkcipők által) közös szimbólumrendbe illeszkednének. Inkább e tanulmány címe adhat kulcsot összetartozásukra: mindkettő az udvariasság filozófiáját bontja ki.
Utazás Abbáziába 2
Utazás Abbáziába avagy Az udvariasság filozófiája – e cím Kosztolányira utal, különösen pedig az Esti Kornél harmadik fejezetére, de egyszersmind Vlagyimir Nabokov munkásságára is, hiszen a könyv élén idézett jelige abból az önéletrajzból származik, melyet az orosz író előbb Conclusive Evidence, majd átdolgozott formában Speak, Memory címmel adott ki.