Tanulmányok, elemzések

A magyar irodalomtörténet-írásban, ezen belül az erdélyiben természetesként hathat egy-egy ilyen hármas társítás: Ady—Kós—Móricz Zsigmond vagy Babits—Kuncz—Kosztolányi.

A trianoni béke nemcsak a történelmi Magyarország területének kétharmadát és több mint hárommillió magyart szakított el az új, immár önálló magyar államtól, hanem a mûvelõdés jelentõs tartalékaitól is megfosztotta. (Például a kolozsvári egyetemet Szegedre, a pozsonyit Pécsre kellett áthelyezni.) Trianon sokkhatása teszi érthetõvé, hogy az ellenforradalom miért kapott akkora támogatottságot. Átmenetileg még Kosztolányi Dezsõ is (akinek szülõvárosa és családja került át Szerbiába) engedett a korszellem” parancsának, amikor Szabó Dezsõ oldalán a Magyar Írók Nemzeti Szövetségét szervezte és irredenta szellemû antológiát szerkesztett.

Miként vélekedett Kosztolányi a világirodalomról? Erre a kérdésre legalább kétféle módon lehet keresni választ. Az egyik választható út a fordítások mérlegelése. Ebben a vonatkozásban Rába György alapvetõ kezdeményezést tett A szép hûtlenek címû 1969-ben megjelent könyvével. Noha e jelentõs munka némileg kiegészítést igényelne, hiszen nem tartalmazza a színpadi s prózai szövegek fordításának méltatását, sõt már idõszerû volna Kosztolányi mûfordító tevékenységének olyan mérlegelése, mely "a formai és tartalmi hûség utópiájának keresése helyett" az átköltésekben "tökrözõdõ hagyomány megvilágítására helyezi a hangsúlyt",3 ezúttal mégis a másik utat választom, éspedig két okból.

A Tiszatáj Alapítvány kiadott egy Kosztolányi-regényt, amely először és utoljára 1932-ben jelent meg, s amelynek létéről a tájékozottabb Kosztolányi-hívek sem tudtak. A regény címe a külső borító és a könyv gerince szerint Az aranysárkány, a – könyvészetileg mérvadó – belső borító szerint pedig Aranysárkány, s a cím alatt, mintegy alcímként, olvasható egy meghatározó információ: „Átdolgozott, ifjúsági kiadás”. A hátsó borító arról tájékoztat, hogy Kosztolányi maga alakította át regényét az ifjúság számára.

Tamás Ferenc: Miért az Aranysárkányt választottátok? Milyen viszony fűz titeket a könyvhöz? Parti Nagy Lajos: Ahogy most végignézem megint a felkínált ...

Esti Kornél énekel-e? A szerzõség kérdése Kosztolányi Esti Kornél éneke címû verse kapcsán

Szó sincs róla, jellemem nem valami erős. Folyton hajladozom, nyújtogatom nyakam, úgyhogy a bőre már egészen megráncosodott. Azzal vádoltok, hogy köpönyegforgató vagyok? Igazatok van. De ti, akik a földre sütitek fejeteket, és a sötétséget imádjátok, tudjátok meg, hogy én a napot bámulom, ezt a mindig mozgó, izzó bálványt, mely úgy változik, mint az élet, és úgy fénylik, mint az igazság.

Kosztolányi Dezső szerelme még élete alkonyán is fellángol egy asszony iránt; szanatóriumi gyógykezelése során - felesége jelenlétében és tudtával - ismerkedik meg Lányi Hedviggel. Harmos Ilona szemet huny a beteg költő románca felett aki hamarosan vissza is tér hozzá. Alább egy olyan levél olvasható, amely mély érzésekről tesz tanúságot:

Kis regény. Elbeszélések. Regényvázlat. Genre-képek. Karcolat. Novellák... s így tovább, az osztályozás ösztöne hiába válogattat a konvencionális címkék között, hogy melyiket ragasszam fel arra az agybeli skatulyára, melyben Kosztolányi elbeszéléseinek benyomásait őrzöm.

A címben megfogalmazott kérdésre - miért gyilkolt Édes Anna? - könnyûnek látszik a válasz. Mert Édes Annát így "mozgatta" az író. Édes Anna ugyanis, mint tudjuk, regényhôs, egy fiktív történet szereplôje, nem "valóságos" személy, hanem irodalmi konstrukció. A gyilkos tehát maga az író, Kosztolányi Dezsô. Ez a magyarázat azonban bármennyire is kézenfekvô, csupán féligazság; a szöveg ugyanis — ahogy a ma divatos metafora állítja — önmagát írja; az a belsô logika, amely a szöveggé összeálló mondatokat továbbviszi és kiteljesíti, bizonyos értelemben magának az írónak is "diktál". Megszabja, mi történjen s hogyan.